Az éj börtöne nem enged, fogva tart, de a sötétből hálát adok az Istennek, hogy a lelkem meg nem tört. Az élet mér rám szenvedést, de én nem sírok, nem csüggedek, ha véres is e halánték, nem hajtom le fejem. A haragon és könnyön túl árnyak prédája a lélek. Mégis, ha veszély tüze gyúl, láthatjátok, nem félek. Utamon mi utolér, a csapásokat hárítom, én felelek lelkemért, a sorsom én irányítom!

2014. április 21., hétfő

Az emberöléses ügy...

Azoknak, akik perverz módon ünnepelésre méltónak találták az elsőfokú ítélet 30 évét.
Természetesen anélkül, hogy elemi tisztességgel legalább az eljárás objektív iratait ismernék.
Csodálattal és félelemmel tölt el az örök „magyar néplélek” tobzódása a mocsokban azon alantas ösztöntől indíttatva, hogy mást, önmagánál rosszabbnak láthasson,jelesül, most éppen ugye engem.

Kérem, hogy amilyen lelkesedéssel fogadták az elsőfokú ítéletet felettem, olyan lelkesedéssel olvassák a „perbeszédemet” az ügyész perbeszéde és adott emberöléses ügy kapcsán.