Az éj börtöne nem enged, fogva tart, de a sötétből hálát adok az Istennek, hogy a lelkem meg nem tört. Az élet mér rám szenvedést, de én nem sírok, nem csüggedek, ha véres is e halánték, nem hajtom le fejem. A haragon és könnyön túl árnyak prédája a lélek. Mégis, ha veszély tüze gyúl, láthatjátok, nem félek. Utamon mi utolér, a csapásokat hárítom, én felelek lelkemért, a sorsom én irányítom!

2012. október 12., péntek

Az emberi tartás legalja

Ma meghalt az Apám. A korábbi dokumentumok szerint, már augusztus 15-én kértem, hogy látogathassam az áttétes rákban szenvedő Apám... szeptember 17-ig, a méltóságos Fővárosi Törvényszéki eljáró nem ért rá felterjeszteni a kérelmem a Fővárosi Ítélőtáblára. Majd, az ugyancsak méltóságos Bíróság, a mai napig, közel két hónapig nem volt képes, nem volt hajlandó elbírálni a kérelmem... Bizonyára, az ügy számukra bagatell volta okán. Isten fizesse meg Nekik. Mivel pedig a Magyar Helsinki Bizottság égisze alatt eljáró alkotmányjogász keresetet nyújt be ezen .... eljárás okán, a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságra, a méltóságos, és a lassan éhség lázadás szélére sodródó adófizetőkkel igen jól eltartott eljárók ezen becstelen "munkájának" a kártérítési összegét is majd az adófizetők fizetik meg... Mert olyan nincs ebben az erkölcsileg prostituálódott jogi kultúrában, hogy bármely méltóságos "bíró" bármilyen felelősséget vállalna, a több mint fél milliós nettó fizetése mellé.


Levelem a kérelemről:              1. rész        2.rész